Ayradnia a
fejét csóválva nézett Connorra. A férfi szemfoga is nőni kezdett,
a Hold hatása kezdett
eluralkodni rajta, és tehetetlen volt. Lehet, hogy a lánynak volt igaza. Lehet,
hogy így tényleg megmentheti magukat. És őt utána ki fogja? Most még be tudná magyarázni
Sheridannak, hogy a sokktól képzelődött, de amikor előtte áll a farkas? Azt már nehéz lesz kidumálnia. De muszáj megtennie. A nője vele
szemben kiláncolva, a mágus pedig a másik szobában szövi ördögi terveit.
Ő meg mit
csinál? A nyavalyás életét félti, meg a
hírnevét. A rohadt
életbe, hiszen halhatatlan! Majd elköltözik és máshol kezd új életet. Hátrahajtotta
a fejét és felkészült az átváltozásra. Semmi… Újból koncentrált, erőt gyűjtött… ismét semmi.
– Nem fog
menni. Gátolva vagy. – Sadrak egy törölközővel a kezében sétált be, hangja meg-megremegett. Arca még vizes volt, hiába a törölköző. Leült az egyik székre, és úgy fordult, hogy Ayradniát
és őt is lássa egyszerre.
– Nos,
hozzávalók… Meséljetek, mi kavarog bennetek? Azzal mi van? – mutatott
Randolph-ra. Connor még mindig vörös szemmel nézett rá.
– Mit
gondolsz? – Sadrak hol rá nézett, hol a férfira, majd hirtelen leesett neki.
– Ó,
kétszeres tanú? Nagyszerű! Nem csak a felemelkedésemet nézheti végig, de a farkas átalakulását is. – Sadrak a vállára terítette a törölközőt, és elmosolyodott. Ayradnia rápillantott. Ha nem lenne mágus, még egész normális fickó
is válhatna belőle…
Gondolatban összeszidta
magát. Ez a férfi meg fogja ölni. Legalábbis akarja. Miért keres mégis valamit benne kétségbeesetten, amitől… megmenthető lenne?
Sadrak rövid, fekete haja kócos volt, állát pár napos
borosta díszítette. Csontjai kiálltak, arca beesett volt. És
mégis… az egyelten, ami elrettentő volt
benne, a szeme. Egészen fekete
volt, de nem ettől. Hanem amit benne látott…
– Milyen
felemelkedés? – szólalt meg halkan az amazon. Sadrak felé fordult, Connor pedig
legszívesebben kitépte volna a torkát.
– Az enyém.
A szertartás keretében teljes jogú mágussá válok. De ezt neked nem kell
magyaráznom. Jól ismered a népemet, ugye, amazon? – Ayradnia próbálta türtőztetni magát, és tovább kérdezgette.
– Én miért
kellek? – Sadrak engedelmesen válaszolt neki.
– Te vagy
az áruló.
– Áruló? –
kérdezett vissza csodálkozva az amazon.
– A
segítségeddel lepleztem le és találtam meg a „mást.” Vagyis őt – nézett vissza Connorra. A férfi rávicsorgott.
– Mi kell még?
– vonta magára újra a figyelmet az amazon.
– Már csak
a Mester. – Sadrak maga sem értette, miért válaszol. De jó ideje ők az
egyetlenek, akikkel szóba állt. Leszámítva a mesterét.
– Ő a te
mestered? Vagy ez egy közös… – Ayradnia nem tudta befejezni a mondatot, a mágus
rákiáltott.
– Túl sokat
kérdezel.
– Miért
akarsz közéjük kerülni? – Az amazon nem hagyta abba, látta a férfi
tekintetében, mennyire vágyik rá, hogy beszélhessen.
– Fejezd
be!
– Nem tűnsz olyan
gonosznak – állapította meg hirtelen Ayradnia.
– Megkínoztalak!
– Sadrak felállt, és a lány felé indult. – Ez nem volt elég gonosz? Menjek
tovább?
– Ha hozzá
mersz érni… – Connor hangja leginkább morgásra hasonlított már.
– Hagyd
abba! Segíthetek! – Sadrak ütésre emelte a kezét, aztán megállt a mozdulat
közben.
– Számomra
nincs segítség… - Suttogta maga elé, és ismét visszament a másik szobába.
Sadrak
lerogyott az ágy szélére, és könnyezett. Fekete könnyek potyogtak a szeméből, melyek a
belsője sötét, mocskos
részét tárták fel.
Minden egyes halál, ami életét kísérte, mázsás súlyként
nehezedett a lelkére, most
gejzírként tört elő, pont a megfelelő
pillanatban. Itt még kiszállhatna… talán tényleg
megtehetné. Elbújna, és sosem találnának rá. Letörölte a könnyeit és feltartotta a tenyerét. Egy fénylő tűzgolyó lebegett benne. És lemondjon
erről?! Abba
belehalna. Vállalnia
kell a következményeket. Hiszen az ereje nélkül egy senki lenne. Így pedig…
szinte isten.
Nem
értette, mi van vele. Eddig nem jelentett gondot megölnie valakit… Hiszen a
legjobb barátja volt az első a sorban! Most meg vacillál egy vérfarkasnál? Megőrült. Igen, ez az. Kezd beleőrülni a hatalmába. Rápillantott az asztalon álló, kopott órára. Mindjárt éjfél. Tehát kezdődik…
– Mégis mi
a francot képzeltél? Miért álltál szóba vele? Istenem, meg is ölhetett volna
hirtelen felindulásból – ordított Connor magából kikelve. Nem normális ez a
lány! Ő nem tudja
megmenteni, de az amazon sem tesz érte túl sokat, hogy életben
maradjon. Ayradnia azonban csak az ajtót nézte, amin a mágus pár perce
kisétált.
Talán mégis
sikerülhet…
– Hát nem
látod? Vívódik! Ha most sikerülne valahogy lebeszélnem…
Connor
szavai már jobban hasonlítottak a morgásra, amikor félbeszakította.
– Ahogy
átváltozom, megölöm!
Ayradnia a
láncnak feszült, dühösen nézett a farkasra, akit már nem sok választott el az
átváltozástól. Maga sem tudta miért, de meg kell mentenie a mágust. Érezte,
hogy ez a sorsa.
– Meg ne
merészeld próbálni! Amúgy sem engedi. Valamiért így kellesz neki… De kezdem sejteni,
miért. – Connor megrázta a fejét, hogy kicsit kitisztuljon a feje.
– Miért?
– Mert már
nem tudsz tisztán gondolkodni. Minden gondolatodat a farkas irányítja. Aki ölni
akar. Az pedig, hogy nem enged átváltozni, még jobban feldühíti a bensődet.
Teljesen meg fogsz vadulni.
– És az
miért baj? – értetlenkedett Connor, mire az amazon a fejét csóválta.
– Nem
tanultál harcolni, ugye? Ha elveszted a fejed, könnyebb legyőzni. Próbálj meg
lehiggadni, oké? – Connor nagyokat pislogott, majd egyet bólintott. Mellette Randolph éledezni kezdett.
– Oh…
szörnyű álmom volt… – Rápillantott Ayradniára, aki mosolyogva integetett
neki, majd meglátta maga mellett Connort. Vörös szeme és hosszú szemfoga minden
kétséget kizárt az álom–elméletére. – Nézd már. Még mindig folytatódik.
– Randolph,
sajnálom. Mindent. Az egészről én tehetek. – Connor
igyekezett úgy
fordulni, hogy a polgármester minél kevesebbet lásson belőle.
– Ne most!
Majd megbeszéljük, ha kijutottunk. És nem állok az ájulás és a halál között.
Most… mi a terv? – Connor és Ayradnia is megdöbbenve néztek rá. Az imént még
ájultan feküdt, most pedig tervet kovácsolna? Mit ki nem hoz a stressz az
emberekből!
– Terv? – kérdezte
Ayradnia.
– Igen.
Hogy akarunk megszökni? Mert én nem akarok itt megdögleni, valami buggyant
szektás üstjében.
Az amazon
bólintott. Úgy tűnt, a polgármester bátorságot kapott a félelméért cserébe.
– Úgy
gondolom, a legnagyobb esélyünk a szertartás alatt lesz. Egyikünket, vagy épp
mindenkit el kell oldoznia, és akkor megragadjuk a lehetőséget. Aki előbb kijut,
rohanni kezd teljes erejéből és nem foglalkozik azzal, hogy mit vagy kit hagy itt.
Világos? – Mivel
egyik férfi sem felelt, az amazon újra feltette a kérdést, határozottabb
hangsúllyal. – Azt kérdeztem,
világos?!
– Nem
hagylak itt. – Connor mélyen a lány szemébe nézett. Ayradnia legszívesebben
magához ölelte volna, és soha el nem engedné. De nem most. Nem ebben a
helyzetben.
– De itt
kell. Ha egyikünk megszökik, nem tudja befejezni a szertartást. Káosz lesz. A
Mestere sem fogja szó nélkül hagyni. Akkor pedig a többieknek is remek alkalom
lesz a menekülésre. Megértettétek? – Connor bólintott, a polgármester viszont
csak mereven előre nézett.
– Mindketten?
Sheridan? – nézett a férfira, aki átgondolva a hallottakat, bólintott.
– Oké. Ha
valaki kiszabadul, fut. Rendben. Értettem.
– Most
sokkot kapott, ugye? – Ayradnia Connorra nézett, aki megvonta a vállát.